Az emberi test úgy van felépítve, hogy az állandó tevékenykedést, pihenés „kell” kövesse. Vannak keretek, amelyek közé besorolhatjuk ezeket a periódusokat, azonban mégis azt mondhatjuk, hogy a pihenés igénye egyéni. A meditáció szó körül elég sok értelmezés létezik, van, akinek a „semmit tevést” jelenti, míg másoknak az elme kiüresítését.

Sokan az ilyen típusú semmi tevést leszűkítik az alvásra. Pedig testünk és lelkünk nem éri be kizárólag ezzel a pihenéssel. Amikor túlságosan leköti a figyelmünket valami, hajlamosak vagyunk a külvilágról teljesen megfeledkezni, sokszor néhány óra erejéig is. Ez is egy fajta meditáció.

Figyeljünk a különbségre a valódi meditáció és a különböző tárgyakon, eseményeken, munkán való merengés között. Amikor beleéljük magunkat a munkába, akkor kifelé összpontosítunk. Amikor ellazulni szeretnénk, akkor kénytelenek vagyunk befelé „nézni”. Ez eleinte kimondottan nehéz a rengeteg gondolat miatt, amelyek folyamatosan kifelé viszik a figyelmünket. A „valódi és felemelő” meditációt szavakban kifejezni nem lehet, csak körülírni. Ez egy olyan élmény, amit mélységesen érezni kell. Mivel mindenki egyedi, így a pihenéskor keletkezett érzések is egyediek. Mindenki másképpen éli meg a relaxációt is.

Még az elvárásaink is különböznek a pihenést illetően. A végeredmény mégis elég hasonló mindenki esetében. Felemelő és nyugodt érzés hatalmasodik el bennünk, amikor befelé összpontosítunk. A célhoz vezető út is egyéni. Ez nem verseny, legyünk türelmesek és kitartóak!